Az első válogatásba az EU termékei közé leginkább sajtok és hústermékek kerültek, olyanok, mint a Roquefort, a Comté, egyfajta cseddár sajt, a pármai sonka, vagy a skót lazac. Ezek már lényegében megjelentek a kínai piacon. Kínai részről a listára tették a Lung-csing (Longjing), vagyis Sárkánykút teát, egy fokhagyma félét és rizs ecetet, valamint gyümölcsöt, zöldség félét.

A mostani útra mintegy harminc üzletember, termelő, vállalati képviselő kísérte el Ciolost, s Pekinget megelőzően jártak Sanghajban és a dél-kínai Hangcsouban (Hangzhou), valamint Szucsouban (Suzhou) is. A küldöttségben helyet kaptak a például a lengyel, a svéd vodka, valamint a skót whisky exportjában érintettek is.

"A Tokajit - mint márkanevet - egy kínai gazdasági társaság magyar segédlettel már megpróbálta Kínában bejegyeztetni, de a kínai hatóságok megtaláltak bennünket és a kísérlet meghiúsult" - újságolta a Tokaj Kereskedőház vezérigazgatója az MTI-nek Pekingben. Az ötlet kiagyalóinak feltételezhetően az volt a céljuk, hogy később eladják azt a piacra lépni szándékozóknak.

Kiss István jó iránynak tartja a földrajzi árujelzős termékek rendszerét és az annak keretében történő piaci megjelenést. A mostani úton több alkalma nyílt arra, hogy a Tokajit bemutassa, s úgy véli, a kínai piacban határtalan lehetőségek rejlenek.

Ugyanakkor példaként megjegyezte: a bordeaux-i borszövetség egymilliárd forint értékű marketing munkába kezdett Kínában, ami azt jelzi, hogy a világmárkáknak is jelentős befektetésre van szükségük ahhoz, hogy "megmozdítsák a piacot". A szakember úgy látja, Kínában viszonylag kevés a fehér bor és igen csekély mennyiségben van jelen a minőségi édes bor; jelenleg Tokajiból évente körülbelül 200 ezer palackot értékesítenek Kínában - írja Világgazdaság Online.