Főztünk a Womexen

Idén nyár közepén keresett meg minket Lelkes András , a Hangvető kiadótól, hogy közreműködésünket kérje a Világzenei Expo Womex/lebonyolításában. Előzményként idén májusban a MÜPA-ban tartottak egy showcase koncertet a hazai nép-és világzene jeles, nemzetközileg leginkább piacképesnek tartott képviselői, a szakma”krémjének”. Az este nem hivatalos tétje AZ volt, hogy Magyar ország lesz-e AZ idei Womex díszvendége?… ez olyan jól sikerült, hogy a Hangvető elnyerte a rendezési jogot! Ez azért fontos, mert a Womex olyan a világzenének, mint Cannes a filmnek. Kilencven ország több mint 2400 delegáltja vesz részt a vásáron, így a gálakoncert komolyan megnövelheti a Magyar zene és zenészek ismertségét.
András több céget és szponzort említett, akik támogatást ígértek, de végül „jó Magyar szokás szerint”senki nem adott semmit rajtunk a La Fiestán kívül. Így egy nagyon szűk költségvetésű projectet találtunk ki.

A catering:
40 fő V. I. P. – Fullos Finger Food kínálat
800-1000 fő mini szendvicsek a nagytömegnek.

Az előkészített alapanyagokat 2011. 10. 23. -án vasárnap indítottuk útnak levákuumozva, hűtőkocsival Dániába, Koppenhágába.
A koncepcióm AZ volt, hogy minél kevesebb /elveszthető/tárgyi eszközzel hozzuk létre a rendezvényt mivel a fiesta tele volt rendezvényekkel, miáltal minden eszközre szükség volt itthon. Így 2 vágódeszka, 3 habzsák, valamint a késeinken kívűl semmi komolyat nem vittünk, a fingerekhez műanyag formákat, a szendvicsekhez pedig eldobható tálcákat . Hátvédnek Rácz Ferenc volt a LaFiesta első műszak vezetője, a második műszakot Lukács István chef úr vezette! ”köszönöm nekik a segítséget”
Napló jegyzetek:

2011. 10. 24. – este 23 órakor kezdtünk, volt egy 400 fős rendezvényünk. Rácz chef úr nyomta a meleget, MI a „dán”különítmény :Landenberger Gábor, Lipták György, és jómagam feltoltuk a hideget! Reggel 5 óra, irány haza, autó lerak, Dömsödi Gabriella csatlakozik a „csapathoz , útipoggyász+taxi-irány a reptér. Legnagyobb szerencsétlenségünkre, Pont akkora omlott össze a számítógépes rendszer, előkerült Ferihegyen a régről jól ismert papír, és toll! ! Hatalmas nagy káosz, várakozás, és türelem gyakorlat után végre sikeresen felszállunk. 10 óra után érkeztünk meg Koppenhágába, Dániába. Számomra nagyon érdekes volt, hogy a Dánok nagyon lengén öltöztek a hideg ellenére is. Valamint AZ őslakosok nagyon egyformán szőkék, csak árnyalat különbségek vannak, és baromi csúnyák! ! ! A nők mint vicces tagolás nélküli szobrok, teltek, és hatalmasak! ! ! ! Borzasztó!

2011. 10. 25. 11 óra. Utunk azonnal a Dán Rádióba vezet.
Furcsa volt a vezető nélküli metró, teljesen automata közlekedési eszköz. A rádióba érve kezdődött a nagy hangszerpakolás, és némi vita után, mert nem kaptuk meg a beígért konyhát, hanem a főépület büféjébe költöztettek be, elkezdtük AZ „élelmi anyagok bepakolását a „helyi” büfébe, amihez egy mini , leszerelt, eszköznélküli tálaló konyha tartozott, egy dán sparhelttel, egy 6 tálcás Racionállal, egy hűtőpulttal, és egy mosogató géppel kiegészítve.

2011. 10. 25. 12. 30. – Toporgunk, nem történik semmi! Várunk, és szenvedünk! Nézem a csapatom, fáradtak, és nyúzottak! A Hangvetőtől András intézi a dolgait, fogadja a Magyar zenekarokat, Melinda azt sem tudja, hogy hol van-pánikol, stresszel félóránként! Nyugtatom, hogy minden rendben lesz, NE aggódjon.

2011. 10. 25. 12. 45.
Előkerülnek a pingpong ütők, és egy nagy asztalon elkezdünk pingpongozni unalmunkban, várva, hogy történjen valami, hiszem a kollegáimnak szabadfoglalkozást, városnézést ígértem AZ előzőleg megbeszéltek szerint. Ehelyett ITT dekkolunk.
András szakítja meg AZ ígéretes meccset, megkérve minket, hogy segítsünk be a hangszerek pakolásánál.
Ha valaki nekem azt mondja, hogy Dániában fogok
200 kilós cimbalmot pakolni, azt kiröhögtem volna! . . . . és lám……. megyünk, szó nélkül segítünk, ámbár látjuk, hogy AZ együttesek tagjai magasról tesznek rá a hangszereikre! ! ! Nem baj, MI segítünk, ámbár érdekesnek tartom!

2011. 10. 25 . 14 óra.
Jön harmadjára a Dán Rádió szószerinti „oszlopos képviselőnője, aki hatalmas, és szőke, meghozza a várva várt mágneskártya belépőket, karszalagokat, nyakba valókat! Én megkaptam a fullosat a V. I. P. -miatt! Nyitott AZ mindent, még azt is amit nem kellett volna, csak azt nem amit kellett, a V. I. P. felvonót! Végre átmegyünk megnézni a helyszínt. Fantasztikus, gyönyörű, csak nagyon messze van! De meg lehet csinálni! Átbeszéljük a tervet, a csapat támogat, egyetértenek AZ elgondolásommal, Melinda a Hangvetőtől stresszel!

2011. 10. 25. 16. 45. Végre megyünk a szállásra a Cabinba! Szó szerint egy kabin nagyságú szoba 500%-OS helykihasználtsággal van megépítve a szálló!
2011. 10. 25. 18 óra –sötét van már, és nagyon hideg. Ebben biztos közrejátszik, hogy nagyon fáradtak vagyunk már…. irány Koppenhága felfedezése, valamint egy meleg vacsora!
……több mint egy órája csatangolunk a dán főváros utcáin, és nem találtunk egy szimpatikus helyet sem eddig, ahol vacsoráznánk! Választásunk végül egy pizzériára esett, ahol sokan kilincseltek, tehát csak jó lehet, ha ilyen sok ember betér ide! Hát………………. . kiderült, hogy kurdok, és nem olaszok! Elkövettem azt a hibát, hogy kértem abból a szószból, amit 5 vendégből 4 kért. Nagyon csípett! A Cabin szállóban a mellék helység nagyon kicsi, aznap este népszerű törzshely volt! Este még tere-feréztünk a Hangvetősökkel, csináltunk egy vidám nyitott estét…. jó volt, majd rövid egyeztetés után alvás!

2011. 10. 26. reggel 7 óra. reggeli a Cabinban. Nem a megszokott La Fiestás reggeli volt, kicsit csalódott is vagyok. Csak hideget adtak, és az is eléggé sz… volt. Otthon, drága otthon! No mindegy, elöttünk van a nagy nap! ! !

2011. 10. 26. 7. 30. – Indulás terv szerint! Tukibácsival, és Gyurival elindultunk pékárut venni. Elég hamar rájöttünk Gyurival, hogy Tukibá eltévedt, és elhagyta a címet is, valamint Ő az a Magyar, akit cserben hagyott a GPS-aznap!

2011. 10. 26. 9 óra Dán Rádió
Dühösen szállok ki az autóból, rentgeteg idő lett elpazarolva! Megkérem Gyurit, hogy bármi áron, minnél hamarabb hozzanak 120 db baquettet, mi addig elkezdjük a V. I. P. finger foodjai elkészítését, hiszen 3000 db falatkáról van szó, amire vagyunk 4-en, plussz a nagykövetség ígért nem szakmabeli segítői, és ketyeg az idő!

2011. 10. 26. 9 óra 30. – Elkezdtük. Lefóliáztuk az asztalokat, hogy legalább minimál higéniát teremtsünk, és hajrá! Szortánként mentünk. Szép lassan elkezdtek szállingózni a nagykövetségről ígért „emberek is, akik valójában Dániában élő, tanuló, és dolgozó magyarok voltak. Nagyon köszönjük a segítségüket, de azért jelezném, hogy figyelni kellett, és noszogatni őket, mert ha elkezdtek beszélni, akkor a kezük leállt, az idő pedig ketyegett!

2011. 10. 26. 11. 15. –megjött a 120 baquette!
Fagyottatt kaptak! ! ! ! !
Nem estünk kétségbe, hiszen van a konyhán egy Racionál! ! ! . . . . . igen ám, de nincsen sütőtálca, sem gn betét sem! . . . . semmi baj, kivettük a hűtőpultból a rácsokat, szerencsére gn méret volt! . . . . és elkezdtünk sütni, mint az ördög pékje! Kaptunk a dán rádió konyhájától 10 db gn gurulós állványt, azokon keresztbe téve hűtöttük ki a frissen sült pékárut, amíg vágható hőmérséklertre hűltek, majd gyártottuk a mini falatokat, hajtva a segéderőt szinte szimeringesre!

2011. 10. 26. 14 óra – Őrült tempót diktálunk. A Fingerek kész vannak, lefóliázva betömörítettük őkat a hűtőpultba, összerakjuk, és tálaljuk a dessertet, a csapat 2/3-a pedig szendvicsezik. Közben a terem nagy részét elfoglalja egy angol zenei csapat, aki zárt meetinget tart, és megpróbál bele-bele kóstolni az esti ételekbe! ! ! ! Hamar rövidre zártuk őket, szerencsére értettek a szóból, és tudattuk velük, hogy nem a kiszolgáló személyzetük vagyunk, és nem azért vagyunk itt, hogy itassuk, és etessük őket.

2011. 10. 26. 15 óra Melinda stresszel! Át kell mennem vele a V. I. P. -re, hogy megnézzem, hogy hogyan kell 4 asztalt összetolni! ! ! ! Szinte őrjöngök, de megyek, legyen minden a megrendelő óhaja szerint, ezen ne múljon, hogy hogyan toljunk össze 4 asztalt.
Nem is volt olyan egyszerű, szinte bevehetetlen a V. I. P. ! Egyetlen egy felvonó visz oda, amit nyit a teljhatalmú mágneskártyám, de nem működtet! A liftet lehívja, az ajtaját kinyitja, de nem indítja el! ! ! ! ! Katasztrofális a helyzet, és rohan az idő közben! A csapatom közben „ördögi”tempóval készíti a falatokat, én pedig tökölök több száz méterre egy letiltott felvonóval.

2011. 10. 26. 16 óra. végre mindenki nyugodt, csak én nem…. . szét bolyongtam magam a koncert épületben ami hatalmas, és bonyolult közlekedésű, teljhatalmú kártyám többször cserbenhagyott, olyan ajtók nyíltak ki előttem automatán ami rosszabb volt, mint Óz sárga köves útja.

2011. 10. 26. 17. 00óra.
utolsó befejező mozzanatok, és őrült tempós tálalás, a csapat másik része takarít, hogy tisztán adjuk vissza a rendelkezésünkre bocsájtott területet! Melinda megint stresszel!
Nálunk minden terv szerint halad, jó a részidőnk, szerintem kész leszünk. Közben megérkeztek a nagykövetség kollegái, akiket át kell kísérni a V. I. P. -re! Ismét kezdődik a tortúra felmenni a bejuthatatlan , megközelíthetetlen V. I. P. -re! Nagyon lassan megy, de meg van. Közben megbeszélem velük a forgató könyvet, elmondom a menetrendet, megmutatom a helyszínt, és megerősítem őket egy önkéntes kollegával. A V. I. P. sínen, nyomás vissza a Rádió épületébe, befejezni mindent!
Szerencsére nagyszerűen csapatomnak hála mindenki tudta, és tette a dolgát, hogy a közös célunk megszülessen!

2011. 10. 26. 18. 30.
Minden betálalva, a kölcsön konyha+helyszín ragyog, és tiszta, az áru autón, várva az átszállítást. Megköszönünk minden segítséget, elköszönünk, és rohanunk . . A csapat ketté válik, én Gyurival a megközelíthetetlen V. I. P. -re, Míg gabi, és Gábor a nagyterembe, hogy elkezdjék a 800-1000 fő felpakolását. Egyszercsak hoppá! ! ! A V. I. P. fent van végre, rohanunk, és rakjuk, miközben Gabit, és Gábort eltérítették, és bezárták egy kis terembe, az ételek pedig félemeleten rekedtek, az italokról nem is beszélve, amik a 3. emeleten voltak még nagyon messze! Elfogyó telefonhívás…S:O:S…. nem volt térerő…. türelem rózsát terem! ! ! Közben elindult a V. I. P. ! A Womex vezetőivel, Koppenhága polgármesterével, a magyar ombudsmannal, és néhány miniszterrel fűszerezve. de legalább Melinda kezd lenyugodni, és közli, hogy ez az első rendezvényszervezése! Így már értek mindent.
Minden rendben, ez megy már magától! Nyomás felkutatni, kiszabadítani a csapatom másik felét! Gyuri hátramarad, és helytáll a V. I. P. -en, én pedig elindulok! A francba…a telefon nem működik, az épület pedig bonyolultabb, mint egy közepes labirintus! 15 perc múlva egymásra találunk, és tényleg bezárták Őket! Onnan se ki-se be! Elindulunk célba juttatni a félemeleten ragadt ételt, majd onnan nyomás a 3. emelet felvenni a borokat, és ásványvizet felpakolni, és célegyenesbe juttatni! Ismét egy rossz hír közben…. nem tudunk kipakolni, mert a dánok még használják a helyszínt! Semmi baj, akkor majd megcsináljuk élesben. Nincs már sok dolgunk…. ki kell pakolnunk a 3000 db falatkát, és egy több oldalról megtámadható, és négyünk számára védhető 800-1000 főt kiszolgáló italpult felépítése. Megbeszélés…. Kicsit lazítunk, pihenünk a 3. emeleti backstage-ben. Közben készülődnek a magyar zenészek, készülnek a tv-s interjúk, mi pedig szuszogunk, mint a partra vetett halak, és várjuk a pillanatot, hogy most! ! ! ! Egészen jól esik a semmit tevés, bár nagyon levett a teljesítőképességünkből az ülés…de végre itt az idő, és elindulunk! Tesszük a dolgunkat, ahogy megbeszéltük, az ételek kint, körben mindenhol, kipakoltuk az összeset Gyurival, míg Gabi, és Gábor az előre megbeszélt italpultot kezték kialakítani, felrakni. Egy nagyU alakot beszéltünk meg, ahonnan egymást segítve vállat, a vállnak vetve tudunk nagy tömeget ellátni az általunk hozott magyar borokkal/fehér, rozé, és vörös/, valamint ásványvízzel/savas, és mentes/

2011. 10. 26. 21. 30. Kezdődik. Hömpölyög a tömeg, vidámak, jókedvűek, és több nemzetiségűek.
Mosolyogva, és érdeklődően fogadják a magyar kóstolót! Teljes siker, gratulálnak, és kérdeznek, hogy mi micsoda, hogyan készül? Fantasztikus an jó érzés kerít hatalmába! Jön az Ombudsman, és megköszöni, és gratulál! A Hangvetőtől András, és a már teljesen nyugodt Melinda is megköszöni a munkánkat, teljes a siker…. . de mi még dolgozunk, hiszen van még Vendég, és van még borunk is gazdagon!

2011. 10. 26. 23. 30. Elfogyott minden az utolsó cseppig, elkezdünk összepakolni, szerencsére szinte nem sok dolgunk van…. Találgatjuk, hogy hogyan jutunk a szállásra, mert már nem jár semmi, még az automata metró sem! Rövid egyezkedés után, megegyeztünk Tukibával, ha segítünk neki Hangszert pakolni, akkor elvisz minket! Óóóóóóóóóóó……. ha valaki azt mondta volna, hogy Dániában éjfélkor én nagybőgőt, és citerát fogok pakolni, azt az embert én kiröhögtem volna…. . és lám, a sors szomorú fintora! No de sebaj, hajrá Magyarok! ! ! . . . vagy inkább Magyar szakácsok?. . mert, hogy a zenészek olyan nagyságos urak, hogy nem pakolnak! ! ! ! Pedig az Ő cuccuk volt! Nekünk nem volt semmink, csak 2 db polltáskán. no mindegy….

2011. 10. 27. 01. 45. Végre a szálláson vagyunk, összeomlás elött egy gyors taktikai megbeszélés, majd zuhany, és csomagolás, mert reggel fél nyolckor, már a reptéren kell lennünk!
Köszönöm , köszönök mindent, -Jó éjszakát Magyarok!

2011. 10. 27. 05. 30. ébresztő, magunkhoz tértünk, fürdő, csomagok bezár, kiköltözik, kijelentkezik, majd reggeli, tudjátok…. az a dán……. . kontinentálisan középszerűen……….
no mindegy, ez is megvolt…. .

2011. 10. 27. 07. 40…Ülünk az aulában teljes csomagokkal, és várjuk a taxit, ami már több mint 30 perce nincs itt! Közben ketyeg az idő, 10-kor száll fel a gép, és még be kell csekkolnunk! No panic! Hívunk még egy taxit! Emberünk nem kapkodja el…. a „nyugati” emberekre jellemzően nem siet, nem kapkod, szép kényelmesen, ráérősen halad Koppenhága utcáin a repülőtér felé, mi pedig tűkön ülünk már, hiszen van még este egy 150 fős tányérszervizünk Magyar országon.

Minden rendben, sikerült becsekkolnunk időben. Találkozunk a hangszereikkel „mostohán”bánó Magyar zenészekkel is, nem is tudjuk, hogy miért, valahogy nem akarunk beszélni velük, és mellesleg eléggé nagyképűen viselkednek, de ez legyen az Ő gondjuk, minket nem érdekel. Már az esti Pannon Női Borlovagrend tányérszervizét beszéljük át, mellette erőt gyűjtünk .

2011. 10. 27. 10. 30…. már a gépen…be-bebólintok, szinte félálomban utazok-/szállok/Egy-két bökdösés után a légi kísérő hölgy osztogatta „gyenge”minőségű valamivel csillapítjuk étvágyunkat, és csukott szemmel pihegünk tovább.

2011. 10. 27. 11. 30. – Végre magyar légtérben! Szervezkedek tovább! Hívom Rácz chef urat, hogy hogy állnak az előkészülettel?Minden okés, a házamban Lukács chef úr tartja már a frontot Rácz chef urat leváltva, eddig minden a terv szerint halad!

2011. 10. 27. 12. 25. -Ferihegy leszáll-taxi-zugló-csomag lerak-autóba be-La fiesta.

2011. 10. 27. 14. 00. – Lukács chef úr átadja a pályát, közösen megebédelünk, végre „hazait”, mellette átbeszélünk mindent, még a holnapi előkészületet is!

2011. 10. 27. 14. 30. -indulás Gödöllőre a pakolás elkezdődik! Minden hibátlan, egy fantasztikus estét szereztünk a Vendégeinknek, minden hibátlanra sikerült!
Megjegyzésnek csak annyit mondanék, hogy nagyon köszönöm Lukács chef úrnak, és Rácz chef úrnak a segítségét, valamint kívánom minden kollegámnak, hogy legalább egy olyan csapat álljon mögötte, mint amilyen nekem van, mert velük minden sikerülhet!
Köszönöm mindenkinek! Ha összefogunk, akkor minden jó lehet, ez az eset is ezt bizonyítja!

Köszönöm! Tisztelettel: Atya chef